Az utcánkban 19 ház van, beleszámolva az utcasarkon levő már a keresztutcákhoz adminisztrált házakat is. Kettő ikerház, egy helyen pedig egy három lakásos társasházat építenek éppen most. Ennél a tizenkilenc háznál összesen 16 kutya él, azaz majdnem mindegyikre jut egy. Van ahol mondjuk kettő van, de a végeredményen ez nem változtat.
Az egyik háznál mostanság cseréltek le egy rozoga, öreg kutyát egy fiatal, erős és nagyon hangos németjuhászra. A lakók talán egy napot sem éltek kutya nélkül. Ma reggel éppen szállt ki a gazda a kocsijából mikor elsétáltam előttük, a kutya pedig jól megmutatta mit is tud. Kaptam az alkalmon és érdeklődni kezdtem az új jövevény felől. Megkérdeztem tervezik-e képezni, ha már fiatal ebről van szó, és elpanaszoltam milyen kellemetlen elmenni előttük egy kislánnyal és egy picike babával. Mi volt az első reakció? "Át is mehetnek az út túloldalára", és a rend kedvéért megmutatta az irányt is. Köszönjük. Talán ne inkább az autók között menjünk az úttest közepén? Aztán kicsit megenyhült és megkérdezte, hogy az utcában lakunk-e? Igen. Három házzal odébb. Nem tudom, talán mi tehetünk róla, hogy nem ismerjük egymást. Távolabb tőlük van aki még a kertjükbe is beinvitált minket. Kislányom nagy örömére. Pedig nekik is van kutyájuk, de valahogy barátságosak.
Többen vannak az utcában, akik gyalogosan még nem hagyták el a portájukat. Mi viszont szívesen járkálunk autó nélkül is. És ehhez hozzátartozik, hogy elhaladunk más házak előtt. Leginkább a járdán szeretnénk ezt megtenni.
Visszatérve az esetre, mint kiderült a kutya menhelyről van. De változtat-e ez bármin is? A kutyatartás célja itt egyáltalán nem lehet az állatok szeretete, hanem valami más. Szerintetek?