Kicsit kitekintenék a szomszédi körből, hiszen egy környék életszínvonalát az is meghatározza, milyen a tágabb környezet és az ott élő emberek gondolkodása. Közelítsünk a helyszínhez: Pest egyik déli kerületében vagyunk.

Egyik kislányunk egy közeli magánbölcsődébe jár, illetve csak szeretnénk, hogy járjon. Kisebbik lányunk pedig még baba. Most öt hónapos. Szóval a bölcsődés lányka inkább otthon van. Beteg. Amint bemegy a bölcsibe megbetegítik. Tavasszal sokkal többet volt beteg, mint benn. Az intézet nyári szabadsága után két napot tudott járni. Már akkor megéreztem, hogy gond lesz, mert találkoztunk benn egy másik bölcsissel, nevezzük Adélnak. Csúnyán, hurutosan köhögött. Féltem is, hogy kislányunk elkapja, de mégsem vittem rögtön haza, hiszen a nyári szabadság alatt semmi baja nem volt, hátha erősödött az immunrendszere. Adél anyukája és a bölcsi vezetője szerint Adél allergiás és asztmás. Sőt, a környéken általában minden gyermek akinek folyik az orra és hurutosan köhög az allergiás és asztmás. Ezt mondják legalábbis az anyukák, akik közösségbe viszik a kicsit. “Áááá, nem vagyunk betegek. Allergiás”.
Az őszi időszak hullámzik: egy pár nap tünetmentesség, aztán valami hirtelen kitör, jön egy láz vagy orrfolyás, köhögés szinte mindig, hasmenés és hányás pár napig. És a rossz közérzethez tartozó extrém nyűg.

Mi meg aggódunk, hogy a kicsike mit kap el ebből. Kettőt ő sem úszott meg eddig. Na meg itthon és nem az irodában töltöm a munkanapom. Mivel a párom nem bír el két nagyon nyűgössel [nem is lehet] besegítek. “Work from home” címszóval azért próbálok valamit alkotni közben. Nem estére fáradok el, hanem már reggel végtelen nehézségek között kelek.

Épp a napokban beszélt egy szakértő a tévében. Próbálta hangsúlyozni, hogy beteg gyermekkel közösségbe járni nem csak a többiekre nézve káros, hanem a sajátunkéra is: lassabb gyógyulás, szövődmények, felülfertőzés lehet a következmény.

Nem tudom, vajon később már engem sem fog másnak az egészsége érdekelni? Mi lehet a megoldás arra, ha a szülő munkába kell járjon, de a beteg gyermeknek is lennie kell valahol? És ezt a kérdést most nem magunkra nézve, hanem általánosságban teszem fel.